Google+
Főoldal / Kiemelt hírek / A pokolba vezető út (3. rész)

A pokolba vezető út (3. rész)

Május végén fontos választás következik: döntünk Európa és benne hazánk hosszú távú jövőjéről. Ahhoz, hogy jól dönthessünk, ismernünk kell a tétet, vagyis azt, hogy bevándorló kontinens leszünk-e, vagy megmaradunk a nemzetek Európájának. Hogy mit akarnak a bevándorláspártiak, azt nem mindenki érti, mert nagy szavakba burkolják. Demokrácia, európai értékek, az idegen szép, másság stb. Érdemes azonban a mélyére nézni és felvázolni a különféle utópiáktól a Kalergi-terven, Popper nyílt társadalom elméletén át a Soros-tervig ívelő nézeteket, a Soros-hálózatot és kiszolgálóit, köztük a magyar ellenzéket, valamint az EU lopakodó migrációs tervét.

 

3. A Föld demográfiai helyzete

Ha végignézünk a Föld demográfiai térképén a kezdetektől napjainkig, sőt figyelembe vesszük az előrejelzéseket is, nem lehetünk nyugodtak. Azt látjuk ugyanis, hogy nagyjából a XX. század közepétől erőteljes növekedésnek indult a népesség, és ez a növekedés napjainkban egyre gyorsul. Van azonban egy lényeges elem: a növekedés kizárólag a fejletlen, gazdaságilag elmaradott régiókban ugrásszerű, elsősorban Afrikában, Ázsiában, Közel- és Távol-Keleten, Dél-Amerikában. A kiemelkedő életszínvonalat nyújtó Nyugat- és Közép-Európában, valamint Észak-Amerikában a fehér lakosság száma szinten marad, de inkább fogyatkozik.

Nézzünk néhány adatot a Föld lakosságáról időszámításunk kezdetétől!

 

Kr. u. 14-ben a Római Birodalomban az Augustus császár által elrendelt népszámlálás adatai szerint 54 millióan éltek, ugyanekkor Kínában 71 millióan. A Föld egész lakossága legfeljebb 300 millió lehetett. A középkorból nincsen megbízható adat, de a járványok, háborúk, természeti csapások miatt nem volt lényeges növekedés, a XVII. századig mintegy 500 millióra nőtt a lakosság.

 

 

A következő táblázat az ezredfordulóig mutatja a népességszám alakulását földrészenként az ezredfordulóig:

 

Népességszám alakulása földrészenként

 

Év,

időszak

Európa Ázsia Afrika Észak-Amerika Latin-Amerika Ausztrália és Óceánia Világ
népesség (millió fő)
1650 100 330 100 2 11 2 545
1700 110 400 98 2 11 2 623
1750 140 479 95 2 12 2 730
1800 188 602 90 6 19 2 907
1850 266 749 95 24 35 2 1171
1900 401 937 120 76 68 6 1608
1950 533 1417 222 166 166 12 2516
1960 590 1717 279 199 218 15 3018
1970 645 2160 362 226 286 19 3698
1980 684 2649 477 252 363 23 4448
1990 712 3188 642 276 448 27 5293
2001 795 3647 808 316 520 29 6134

 

Ma körülbelül 7,6 milliárdnyian vagyunk, és az előrejelzések szerint 2024-ben 8 milliárd, 2037-ben 9 milliárd, 2056-ban 10 milliárd ember él majd a Földön. A legnagyobb ütemben Afrika népessége nő, a mai 1,3 milliárdról 2050-ig 2,6 milliárdra nő, Ázsia a mai 4,5 milliárdról 5,2 milliárdra, míg Európa 740 millióról 700 millióra csökken.

 

 

Néhány afrikai ország lakosságszámának alakulása 1970 és 2100 között (millió fő)

 

1970

2015

2050

Angola               

5,928 22,820 54,324
Dél-Afrika          

22,503

53,491

63,405

Elefántcsontpart

5,242 21,295

42,339

Etiópia

28,415 98,942

187,543

Ghána 8,597

 26,984

45,670
Kenya        11,252 46,749 97,173
Nigéria       56,132 183,523 440,355
Szenegál              4,218 14,967 32,933
Szudán                10,233 39,613 77,138
Uganda               9,446 40,141

104,078

 

 

Azt láthatjuk ezekből az adatokból, hogy legjelentősebben azokon a területeken nő a népesség, ahol mai is nehéz a megélhetés. Hasonló adatokat kapunk, ha Afganisztánt, Pakisztánt, Bangladesh-t  nézzük. Azt se felejtsük ki, hogy ezek az országok szinte kivétel nélkül muzulmán többségűek.

Thomas Malthus (1766–1834) angol közgazdász elmélete szerint a népesség mértani sorozatban (1, 2, 4, 8, 16 stb.), a létfenntartáshoz szükséges javak előállítása viszont csak számtanilag (1, 2, 3, 4 stb.) nő, ezért az életszínvonal fokozatosan csökken, az éhezés és a nyomor nő. A természet úgy oldja fel ezt az ellentmondást, hogy háborúkat, éhínséget, járványokat, természeti csapásokat bocsát a Földre. Ezt az elméletet természetesen tudománytalannak és hamisnak minősítették, főleg a mai szemmel baloldalinak minősíthető oldalon, de ha belegondolunk, pont ezek szabályozták napjainkig a népességet. A robbanásszerű növekedés akkor következett be, amikor az egészségügy felfejlődött arra szintre, hogy a védőoltások jórészt felszámolták a járványokat, radikálisan lecsökkentették a csecsemőhalandóságot, élelmiszersegélyekkel csökkentették az éhínséget stb.

Vannak példák arra, hogy állami beavatkozással csökkenteni lehet a népesség növekedését, ezt például Indiában és Kínában kísérelték meg, több-kevesebb sikerrel, Kínában például ugyanannyi kárt okozva, mint hasznot. Az egyik járható út azonban ténylegesen nem lehet más, mint a születésszám szabályozása a túlnépesedő országokban, hiszen előfordul, hogy 8 feletti a szülési ráta, a magyarországi 1,5-tel szemben.

 

 

Ha még hozzávesszük a klímaváltozást, az elsivatagosodást, a nagyvárosok ugrásszerű terjedését és növekedését, nem rózsás a jövőkép. Hogy erre éppen a migráció lenne az orvosság? Egyesek szerint igen, mások szerint nem, és mi az utóbbiak közé tartozunk. Hogy miért nem, tulajdonképpen arról szól ez az egész sorozat. Fel kell tennünk a kérdést, bármennyire is nácinak tűnik: kell-e ennyi ember a Földön? Ha belegondolunk napjaink technológia fejlődésébe és a szinte futurisztikus előrejelzésekbe, azt kell mondanunk, hogy nem, hiszen az informatika és az automatizálás elterjedésével, a robotok munkába állításával egyre kevesebb, viszont minőségibb munkaerőre lesz szükség. A munka nélkül maradó több milliárdnyi embertömeg viszont olyan hatalmas bizonytalansági tényező, amelynek hatását ma megjósolni sem tudjuk, de valószínű, hogy nem lesz pozitív. Elég arra gondolnunk, hogy a ma Nyugat-Európa nagyvárosaiban felnövő munkanélküli, képzetlen másod-, harmadgenerációs afrikai bevándorlók mekkora problémát okoznak.

 

Nakinomet, 2011. augusztus 11.
Alultáplált, turkana gyerekek az éhínség által leginkább sújtott északkelet-kenyai Nakinomet faluban, Turkana régióban. Kenyában az utóbbi 60 év legsúlyosabb élelmiszerválsága és szárazsága miatt több mint 3 millió ember -köztük félmillió szomáliai menekült – szorul tartós élelmiszersegélyre. A Turkana régióban élõ gyermekek mintegy 37 százaléka alultáplált. Az ENSZ szerint az Afrika szarván pusztító, egyre súlyosabb szárazság miatt a korábbinál több helyen alakulhat ki éhínség, amely a korábban becsült 11 milliónál is több embert érinthet. (MTI/EPA/Kurokava Daj)

 

Valahogy meg kell állítani a népességnövekedést, mert az szinte nagyobb károkat okoz, mint a klímaváltozás. Azonban a jelenleg Európában szorgalmazott megoldás, miszerint nem baj a fehér népesség csökkenése, nem jó válasz, hiszen Európa a mai lakosságot könnyedén el tudja tartani a jelenleg, vagy a jelenleginél is jobb színvonalon. A népességnövekedés megállítását azokon a területeken kell megoldani, ahol ma is nehézségekbe ütközik az ellátás, mégpedig Afrikában és Ázsia jelentős részén. Az ottani emberfölösleg Európába importálása nem megoldás, hiszen a kibocsátó országok szempontjából csepp a tengerből, ráadásul éppen a mozgékonyabb, vállalkozóbb fiatalság egy része tűnik el, nekünk pedig több szempontból is probléma, ezeket majd a későbbiekben vesszük sorra.

(folyt. köv.)

(Bodoni)