Google+
Főoldal / Kiemelt hírek / A POKOLBA VEZETŐ ÚT (10. rész)

A POKOLBA VEZETŐ ÚT (10. rész)

VÁSÁRHELYI MIKLÓS

Külön fejezetet szentelünk a Soros Alapítvány egykori magyarországi helytartójának, Vásárhelyi Miklósnak, több okból is. Egyrészt az alapítvány komoly szerepet töltött be a magyar balliberális oldal, jelesül az SZDSZ megerősödésében, másrészt Vásárhelyi tipikus példája a hatalmat minden lelkiismereti probléma nélkül kiszolgáló gazembereknek, harmadrészt pedig a jelenlegi érdi balliberális oldal örökös üdvöskéje, Csőzik László szerepe miatt, aki az SZDSZ-ben cseperedett és rokoni kapcsolatban volt mindezidáig a Vásárhelyi famíliával, és mint követendő bölcs mintaképre tekint rá. A cikk írásában nagy segítségünkre volt Lovas István kutatómunkája.

„Kedvcsinálóként” idézzük fel, hogy mint a Szabad Nép vezércikkírója, hogyan élvezkedett a lap 1949. február 6-i számában Mindszenty bíboros perében: „És amikor a magyar hatóságok … végre ártalmatlanná tették a demokrácia első számú ellenségét, akkor a nyugati propaganda … a Vatikán bevonásával hozzálátott, hogy … a leleplezett bűnösből hőst és mártírt próbáljon faragni. … Egy szánalmas féreg, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. … Mindszenty nem adhatott többet annál, mint egy rothadt, züllött, történelmileg túlhaladott osztály képviselője adhat. Nemcsak a Wall Street épített Mindszentyre, a prímás is számított az amerikai monopolkapitalizmus támogatására, felajánlotta nekik országunk olaját, kincseit, csakhogy növelje kedvüket.” Hasonló idézeteket lehetne hozni a pócspetri ügyről is, később meg is tesszük.

Vásárhelyi igazán hatalmas ívet járt be politikai és eszmei (ha olyan volt neki) pályáján: a fasizmustól a balliberalizmusig jutott. Röviden így néz ki pályaképe: Mussolini fasiszta pártja – MKP – KMP – ÁVH-s besúgó, feljelentő, Szabad Nép uszító – SZDSZ alapító tag – Soros Alapítvány magyarországi elnöke. 1917-ben született Fiumében, ott kezdte el tanulmányait, majd 1936–37-ben Rómban tanult, itt ismerkedett meg Mussolini fasiszta programjával ami olyannyira elnyerte a tetszését, hogy maga is fasiszta lett (ez a momentum természetesen hiányzik a Wikipédiából, a szabad enciklopédiából, vajon miért?). 1939-ben Magyarországra költözött, és hamarosan tagja lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának. Ebből is látszik, hogy nincs túl nagy különbség egy kommunista és egy fasiszta között, ha hónapok alatt el lehet jutni az egyikből a másikba. A háború alatt zsidó származása miatt munkaszolgálatot végzett.

 

A háború után először a Szabadság, majd a Szabad Nép munkatársa lett, 1950-ben a Rádió elnöke volt, majd a Művelt Nép könyvkiadó felelős szerkesztője, később a Hungary–Vengrija c. újság főszerkesztője, majd 1954-től a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának az elnökhelyettese,

Pozícióiból láthatjuk, hogy Vásárhelyi igen szorgalmas és hűséges kommunista volt, mindent megtett Rákosi rendszerének fennmaradásáért. A Szabad Nép munkatársaként dörgedelmes cikkekben követelte például a pócspetri és a MAORT ügyekben a szigorú büntetést.

„A pócspetri véres zendülés nyílt leleplezése az egyház palástja mögé bújt reakció politikai szándékainak…. Pócspetri most nyersen és brutálisan megmutatta, hogy ezzel szemben mire törekszik a fekete reakció: az összes ellenforradalmi erők egyesítésére, a volt horthysta tisztek, a népnyúzó malmos, a nem igazolt tisztviselők szövetségének vezetésére, a régi rendszer visszaállítására…Pócspetrin átmenetileg megvalósult Esztergom akarata…Így vezet az út Esztergomból a megyei értekezleten át Pócspetribe – és onnan a statáriális tárgyalásra…”

SzabadNep-1948.06.06.

A Mindszenty ügyben így írt:

„Egy szánalmas féreg, riadt gonosztevő, egy leleplezett Tartuffe áll a bíróság előtt, aki sutba dobva elveit és céljait, csak eggyel törődik, hogy menthetné meg nyomorult életét. Megpróbál védekezni, tovább hazudozik, kibúvókat keres, bűntársaira hárítja a felelősséget…A közvélemény, minden jóérzésű embert undorral és megvetéssel fordul el az emberi elaljasodásnak attól a szörnyű gyalázatától, melyet Mindszenty testesít meg. Nem hőst – legfeljebb nyomorult bűnözőt látnak benne.

De alapvetően helytelen lenne magatartását egyszerűen a züllött, gyenge jellemű bűnöző lelki összeomlására visszavezetni. Mindszenty nem adhatott többet annál, mint ami lényege. Nem adhatott többet annál, mint amit egy rothadt, züllött, történelmileg túlhaladott osztály, a bukott magyar uralkodóosztály képviselője adhat. A reakció nem szül hősöket, legfeljebb nagystílű kalandorokat, zsarnokokat, gonosztevőket és gyilkosokat, kiknek igazi lényét hosszabb-rövidebb ideig magas méltóságok, bíborosi palást, tábornoki egyenruha és egyéb fényes külsőségek eltakarhatják, kiknek hatalmát a burzsoázia erőszakszervezete ideig-óráiig szentesítheti…Mindszenty magatartása ugyanolyan alantas volt, mint általában a vádlottak padján ülő valutaázóké, a fizetett ügynököké, a népkártevőké és általában azoké, kiknek cselekvését nem a nép szeretete, a haladás szolgálata, az igazság ügye vezérli, hanem alantas és önző személyi indulatok, a hatalom vágya, akik a reakció belső romlottságának hű kifejezőiként válnak annak vezetőivé.

Hogy egyéb tevékenységét is illusztráljuk, álljon itt egy feljelentés:

SZABAD NÉP, Budapest, 1949. VI. 8.
Péter Gábor altábornagy elvtársnak
Tisztelt Altábornagy elvtárs!
Tudomásomra jutott, hogy egy Kiss József nevű – magát az ÁVH tisztjének kiadó – egyén szoros kapcsolatot tart fenn titóista ügynökökkel. Szerkesztőségünkben pedig újságíró ismerősei körében pártellenes, valótlan híreket terjeszt. Tűrhetetlen, hogy az élesedő osztályharc jelenlegi szakaszában ilyen egyének büntetlenül tevékenykedhetnek.
Tisztelettel:
Vásárhelyi Miklós” 

Vásárhelyi harcolt természetesen a kulákok ellen is. 1948-ban nyolcvannégy földművelésügyi minisztériumi tisztviselőt állítottak bíróság elé összeesküvés vádjával. Vásárhelyi így ír ekkor:  „A földmívelésügyi minisztériumban most leleplezett bűnszövetkezet nem elszigetelt kísérlet, hivatali titkos társaságok különálló szervezkedése, hanem nyúlványa annak az összeesküvésnek, amelyet külföldi biztatásra, Nagy Ferenctől Mindszentyig szerveznek a demokrácia ellenségei a régi rend visszaállítására… A legsúlyosabb büntetés vár azokra, akik a szervezkedés élén állottak, de felelnie kell mindenkinek, aki bármilyen módon, akárcsak hanyagságával, elnézéssel, megokolatlan gyanútlansággal segítségére volt az összeesküvésnek… A bíróság elé rendelt bűnösök lakolni fognak, de a felelősségre vonásban osztozniok kell azoknak is, akik nem voltak benn az összeesküvésben…Fokozott éberségre és kíméletlen harcra van szükség a demokrácia ellenségeivel szemben. Az államapparátusban dolgozó elvtársainkra döntő felelősség hárul ebben a harcban. Oroszlánrészt kell vállalniok benne és így kell bebizonyítaniok, hogy méltók a dolgozók pártjának, az ország vezető pártjának bizalmára”.

Ami miatt ma Vásárhelyi a balliberálisok egyik „szentje” lehetett, az az, hogy 1955 után csatlakozott a kommunisták liberálisabb szárnyához, és támogatta Nagy Imrét. 1956 októberében néhány napra a sajtófőnöke is lett, ezért ő is szerepelt Nagy Imre perében. Nagy Imrétől eltérően azonban Vásárhelyi semmilyen mártíromságot nem vállalt. A Rákosi időkbeli tetteit a teljes balliberális kórus elhallgattatni vagy kisebbíteni igyekszik. Élen jártak ebben természetesen SZDSZ-es társai, jelesül Pető Iván, aki maga is súlyosan terhelt ÁVÓ-s szülőkkel. Ezt írja Pető: „Megvallom, többre tartom azokat, akik hittek is a kommunista eszmében, mint azokat, akik nem, de mindent végigcsináltak, amit a rendszer elvárt tőlük.”  Vásárhelyi a bíróság előtt 1957-ben így rimánkodott: „Mindent megteszek az életemben, hogy ismét kiérdemeljem a párt és a nép bizalmát. Tisztelt Népbíróság, … ígérhetem … az én hitem a szocializmusban, … a párt ügyében soha (senki) megrendíteni nem fogja…

A Nagy Imre perben végül is öt évre ítélték, amiből hármat töltött le, utána amnesztiával szabadult. Túl rossz dolga később se lett, mert ugyan A Képzőművészeti Kiadóban csak rövid ideig lektorkodhatott, utána anyagbeszerző lett, és fordításokból élt, de már 1965-ben az Élet és Tudomány munkatársa lett, 1972-től az MTA Irodalomtudományi Intézetének munkatársa volt, majd 1973-tól dramaturg a MAFILM-nél. Mondhatni, talpára esett, az elvtársak segítettek.

Ez a Vásárhelyi alapító tagja lett 1988-ban a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak! Pedig a bizottság elsők között ítélhette volna el őt gazembersége miatt.

Mellesleg megjegyzem, a Vásárhelyi családba nősült a helyi SZDSZ-galóca, Csőzik László, aki egy interjúban családjáról a következőt mondja: (feleségem) „Vásárhelyi Miklós unokája, aki az 56-os forradalom nagy alakja, a Nagy Imre-kormány sajtófőnöke, s egyúttal a pártom talán legbölcsebb személyisége.”

Hát igen, az SZDSZ legbölcsebbje egy fasisztából lett feketeöves kommunista volt, aki Soros Györggyel együtt működtette azt az alapítványt, mely a legkártékonyabb hatást fejtette ki a magyar társadalmi fejlődés alakulására.

Alapító tagja lett természetesen az SZDSZ-nek is, ami annyira már nem meglepő, és 1994-től haláláig a Soros Alapítvány elnöke volt. Annak a két szervezetnek volt tehát alapító tagja és egyik vezetője, amelyek a legtöbb kárt okozták hazánknak 1990 után. Mondhatni persze, hogy csupán folytatta a legsötétebb kommunizmusban elkezdett országromboló munkásságát.

Halála kapcsán hozsannázó cikkek jelentek meg, kedves, bölcs embernek ábrázolták, teljesen elfelejtve életének meghatározó szakaszát. Emlékezzünk hát az igazi Vásárhelyire, a feljelentő, mocskolódó, halált követelő, fasiszta–kommunista–SZDSZ-es–Soros szolga kártékony gazemberre!

(Bodoni)