Google+
Főoldal / Kiemelt hírek / PATKÁNYLÁZADÁS

PATKÁNYLÁZADÁS

A hatvanas-hetvenes években Forradalmi Ifjúsági Napok néven összevontak három „ünnepet”, március 15-ét, március 21-ét és április 4-ét. Az elsőt természetesen nem hagyták külön ünnepelni, és bár tanítási szünet volt ezen a napon, általában osztálykirándulásokat szerveztek, nehogy a kokárdás diákok összegyűljenek a valahol.

A második dátum a Tanácsköztársaságé, az éppen kerek száz éve kirobbant patkánylázadásé, amelyet Kádár idejében dicsőséges 133 napként emlegettek, és minden történelem tankönyvben kiemelt helyet kapott.

1990 után, először szemérmesen ugyan, de egyre több részlet látott napvilágot az akkor elkövetett borzalmakról, és egy idő után Tormay Cecil Bujdosókönyve is megjelenhetett, amelyben a szemtanú hitelességével számolt be a szörnyűséges időkről.

Ma viszont újra előjönnek azok, akik szerint nem is volt olyan rossz dolog az1919-es terror. Idézzük csak Konok Pétert, ahogy megpróbálja relativizálni a Lenin-fiúk tetteit:

„A Cserny-csoport által elkövetett túlkapások jelentős része – az ellenforradalmi lázongások megtorlása – ha humánusnak nem is, de egy hadban álló országban sajnos természetesnek számított. Ezek az emberek semmi esetre sem voltak gyáva brigantik – sokkal inkább afféle „társadalmi banditák”, ahogy a neves történész, Eric Hobsbawm ezt a jelenséget meghatározta. Történeti-irodalmi előképeiket inkább valahol a (szintén nem tisztakezű) Robin Hoodok, Lőrinc barátok és Rózsa Sándorok között kell keresnünk, és kevésbé a különféle karhatalmi alakulatok, az államok erőszak-monopóliumának gyakorlói között.”

Hát igen, kedves Péter, Cserny József és Szamuely (Samuel) Tibor valóságos modern Robin Hoodok. Idézzünk hát Robin Szamuely Hoodtól néhány mondatot:

A hatalom a mi kezünkben van. Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. Az ilyennek bele kell harapni a torkába. […] A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér. A vér lesz az, amely az igazi kommün világához elvezet minket. […] Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát.”

„A halál csak akkor borzalmas, akkor megdöbbentő, midőn oktalan célokat, idegenek aljas érdekeit szolgálja. De ölni, gyilkolni az apáink, a testvéreink, a gyermekeink, az önmagunk érdekeinek védelmében; feláldozni életünket önmagunkért, egy szebb- dicsőbb, boldogabb életért: van-e ennél szentebb, lelkesítőbb, fölmagasztalóbb? […] Forradalmi katonák, végezzetek gyorsan és könyörtelenül a megfutamodókkal, s aztán előre. Szempillád meg ne rezzenjen, kezed meg ne remegjen soha – a halál útja a győzelem felé vezet.”

„A proletariátus osztályellenségeihez, a burzsoáziához nem fordulok semmiféle kérelemmel, csak azt szeretném, ha ezeket a szavakat vésné az emlékezetébe: aki a proletariátus hatalma ellen emeli fel kezét, aki nyílt vagy rejtett úton ellenforradalmat szít vagy elősegít, illetve elhallgat, aki a Forradalmi Kormányzótanács és a Hadsereg Főparancsnokság minden rendelkezését végre nem hajtja, az a saját halálos ítéletét írja alá. Az ítélet végrehajtása a mi feladatunk. És a rend fenntartására, minden ellenforradalmi megmukkanás csírájában való elfojtására nem fogok visszarettenni semmiféle eszköztől.”

A mai Magyar Szocialista Párt nevét csak pár betű különbözteti meg az akkori Magyarországi Szocialista Pártétól, és mint az Alkotmánybíróság kimondta, bizony, az MSZP utódpárt a javából, egyenes leszármazottja a Kommunisták Magyarországi Pártjának és a Magyar Szocialista Munkáspártnak. Nem kell messzire mennünk időben, hogy az akkori lázadáshoz hasonló szövegeket halljunk, hiszen pár napja múlt csak, hogy Gyurcsány Ferenc lázadásra szólította fel híveit, szövetségesei egyetértő hallgatása és bólogatása közepette.

Az a 133 nap betetőzte a Károlyi-féle országrombolást, és egy Horthy Miklós kellett ahhoz, hogy Magyarország valahogy ki tudjon lábalni a káoszból. A mai balliberálisok szellemi elődei megmutatták, igazából mi vár ránk akkor, ha ők kerülnek hatalomra. 1919 egyenes folytatása jött 1945 után, ugyanúgy gyilkosságokkal, akasztásokkal, deportálásokkal, megnyomorítással, terrorral, ávósokká vedlett nyilasokkal. Emlékezni kell a patkánylázadásra, mert nem szabad, hogy még egyszer bekövetkezzen egy hasonló helyzet. Igaz, ma már nincs módjuk akasztani, van helyette szinglimánia, melegházasság, LMBTQ+, van „nem szülök gyereket a Fidesznek”, van fékek és ellensúlyok, van Soros-terv és migránssimogatás, ezer módja van egy nemzet tönkretételének, és az 1789-ben kirobban francia forradalom óta eszközökben igazából nem nagyon válogatnak.

Ezért is fontos, hogy a Kossuth téren újból ott emelkedjen az akkori áldozatok emlékére a Nemzeti Vértanúk Emlékműve, amelyet 1934-ben emeltek és a háború után a kommunisták ledöntöttek. Emlékezzünk hát, hogy soha többé ne legyen újabb patkánylázadás, hogy csak a csatornák mélyéről vicsoroghassanak ránk, vagy még onnan se.

(Bodolai)