Google+
Főoldal / Blogoló / Az “Elvetemültek” – Ultrabalaton érdi szemmel – futás éjjel-nappal

Az “Elvetemültek” – Ultrabalaton érdi szemmel – futás éjjel-nappal

Az “Elvetemültek” 🙂 éjjel-nappal futnak és miért, hogy körbefussák a Balatont? Igen, pontosan ez történt… Június 1-én, szombaton nyolcadik alkalommal rendezték meg az Ultrabalatont, a legnagyobb hazai balatoni tömegsporteseményt. Továbbra is “csak egy kör”, azaz 212 km, ami teljesíthető futva, kerékpárral, egyéniben vagy csapatban.

Az egyéni futóknak és váltóknak is 32 óra áll rendelkezésre, hogy teljesítsék a távot, az útvonal során 30 helyen lehet váltani, valamint több mint 40 frissítőpont segíti a célba érkezést. A kerékpárosoknak 11.30-tól másnap 16 óráig van lehetőségük a 212 km megtételére, ők kilenc ponton tudnak frissíteni.  Forrás: MTI

Büszkék lehetünk, mert érdi csapatok is szép számmal megméretették magukat, és emberfeletti energiákat előcsalogatva CÉLBA is értek. Szívből gratulálunk Mindenkinek!

Fényképeket a bejegyzés alatt találtok…

Mikei Erika – érdioldal.hu

BSI futónagykövet, ÉRD blogja 

ULTRABALATON 2014 – Balaton-212 km-futás

Edzések-hajnal-délután-éjszaka-készülünk-várjuk-izgulunk-eljön-indulunk-FUTUNK-váltunk-eszünk-iszunk-meleg-FUTUNK-izzadunk-öltözünk-mosoly-emelkedő-délután-fáradunk-FUTUNK-vidámság-barátok-ölelés-este-FUTUNK-fázunk-fájdalom-sétálunk-szenvedünk-FUTUNK-váltunk-reggel-erő-izgalom-2km-FUTUNK-400m-beérünk-cél-öröm-boldogság-könnyek-ölelés-barátok-nevetés-szerelem-futás…………….

Az ÉRDi csapatok beszámolója a 2014-es ULTRABALATON-ról:

Északi ÉRDeklődők ( 19:58:01 ) – Simó Károly beszámolója ITT!

Déli ÉRDeklődők ( 20:42:55) – Bálits Éva beszámolója:

” Öten egymásért

Az Ultrabalaton-csapatunkban a folyamatos kiszállások közben hárman állandóak voltunk, én Viola futótársammal két éve váltózom, nélküle nem futok csapatban, Ádám megbízható és elszánt. Nekem ez a harmadik UB-m, mindig kisebb csapatokkal futok egyre nagyobb távokat. Az egyik új tag Ádám futótársa, ő kicsit kevesebb szakaszt kapott, mert közben a Láss! vak és gyengén látó futókat kísérő csapatban is fut, a másik a mienk, háromszor is voltunk egy csapatban, tűzbe tenném a kezemet érte. Mindegyikünk futott már a vállalt távnál, 44, 45 kilométernél többet, azt is tudom, mennyire tiszta és egyenes lélek mind.
Engem az lelkesített, hogy Violának meg kellett mutatnom az UB-t, kétszer már nem sikerült. Ha beleszeret, jön velem jövőre.

Se bicajos kísérő, se autós: egy kocsival megyünk, ha nem futok, vezetek, parkolok, szurkolok, ha futok, Ádám vezet. Végül egyedül rajtolok, az egyik futótárs csak az első váltópontba érkezik vonattal, a többiek elmennek érte. Az első szakasz megint olyan megható, mindig itt akarok szaladgálni, a nyaralók között, a hidegben, a tó fölött.

Innentől egymásért futunk. Ádám minden váltópontba befut azzal, aki épp a pályán van, a beérkezőt dicsérjük, szeretjük, etetjük-itatjuk, ha hagyja. Előbb hosszabbakat fut mindenki, aztán ahogy lemegy a nap, és lassan egyszerűsödik minden, már rövidebbeket. Fáradunk, még jó, hogy a legklasszabb poénok itt kezdődnek. Hatalmas erőt ad, hogy látjuk, hogy küzdenek, akik egyedül kerülik a tavat.

A vége megint tökéletes: 20:45 perc alatt beértünk, az utolsó száz métert kézen fogva tesszük meg, boldogan, fáradtan, éhesen-szomjasan, egymásért.”

VAS-TA-GOK 4 fős csapat (23:54:29) – Idézet Winkler Gábor csapattagtól:

” Körbefutottuk,hogy ezt elmondhasd a következő érzések hadát kell legyőznöd.: imádat, boldogság, őrület, fájdalom, éhezés, szomjazás, eszevesztett fáradtság…”

maraDK 5 fős csapat( 20:39:25) – Keresztesi Tamás sorai ITT!

YOLOKA 9 fős csapat (19:04:31) – Róka Koma blogján ITT!

Czaltig Zsolt, aki egyéniben futotta le a 212 km-t (28:37:09 )

gátLÁSTALAN TérdKOPTATÓK páros ( 24:33:08) – Temesi Panni írása:

“Eltelt pár nap, de még lélekben ott vagyok…A Balatonnál.

Előzmény? A tavalyi Ultrabalcsi után döntöttem el, hogy ide jönnöm kell. Egyéni futás volt a terv, de az élet felülírta ezt. És azt mondom nem bántam meg. Kicsi vagyok még egyben lefutni 212 km-t. Ezért hát Erikával úgy döntöttünk, hogy párban megcsináljuk. Ő még nem futott UB-t párban, ellenben egy csomó 12 órás versenye és egy 24 órás is benne volt. Ő a TÖKÉLETES PÁR. Kitartó, fegyelmezett és szerény. És minden túlzás nélkül, az egyik legőszintébb ember akit ismerek. Szerencsés vagyok, hogy futott velem és köszönöm neki.

Két dolog van számomra, ami kulcsfontosságú egy ilyen távon :
1. a szakaszok közötti megfelelő tápanyagbevitel
2. a kisérők

Nekem ebben is szerencsém volt. De nagy. Nodari Zsuzsi még tavaly rákérdezett, hogy a BSZM-en és az UB-n kisérhetne- e a férjével Bandival minket..És a lényeg itt van: FELAJÁNLOTTA. Soha nem volt még senki, aki önként ilyet megtesz. Zsuzsiék szintén futók, így tudják mire és mikor van szükségünk. Ráadásul baromi jó humoruk van, egy élmény velük együtt lenni bármikor. Ennél jobb dolog nem is történhetett! Innentől nem volt kérdés, megyünk és futunk az UB-n párosban Erával. Kísérőink Zsuzsi, Bandi és Kálmán, Era férje aki pont olyan mint a neje. Szuper EMBER! A csapat összeállt, csupa számomra különleges emberekből.
A BSZM tökéletes főpróba volt, mindenki tette a dolgát, úgy látszott jól összedolgozunk.

Hetekkel az UB előtt már Erika elkészítette a futótervet ,többször ültünk össze megbeszélni a dolgokat.Én nem mertem mondani,de voltak félelmeim,hiszen szinte semmit nem tudtam készülni, 106 km-re pedig illene…Mindegy. Ez van ,nem szállok ki.

Máj. 30.-án pénteken leutaztunk már a Balcsira, hogy ne kelljen korán kelnünk a verseny napján. Tésztaparti, fotózkodás a többi érdi csapattal randi, sok duma a futóbarikkal és végül irány a szállásra. Ott még ettünk, ittunk jó sokat és sikerült is éjfélkor lefeküdni.

Reggel 5:40-kor Zsuzsi ágyba hozta a kávét, jajj nagyon jó volt!! 20 km-re voltunk a rajttól, ezért kellett korábban kelni, meg azért is, mert meg akartuk nézni az egyéni indulók rajtját.

Erával úgy beszéltük meg, hogy a B.terv szerint futunk, vagyis nem hosszabb futásokkal kezdünk, hanem rövidebbekkel. Az első etap az enyém volt. Ez olyan 10,7 kilit jelentett. Következett Era szintén 10 körüli távval és így tovább. Nagyon jól ment, úgy éreztem a szinte nulla készülés ellenére jól vagyok. Pont úgy jött ki, hogy az emelkedős szakaszok (össz 23 kili asszem) az enyém lett, ami abszolút nem esett rosszul. Sőt!Vissza nézve a részidőket nem is ment szarul.

A bicajos kisérőink Bandi és Zsu közben klasszul váltották egymást a bicajon, örültem, hogy tök jól összedolgoznak. Mindig mindenre volt megoldásuk, teljesen profin oldották meg, ha volt valami nyűg. Mikor kolát ittam volna, Bandi pl. hipp-hopp a semmiből elővarázsolt egy jó hideget. Imádás neki.:))) Zsuzsink szórakoztatta a népet az ordibátorral ( hangosbemondó), amíg én tönkre nem tettem.:))) Kálmán eközben meg az épp nem futót szállította a kövi pontra és mindig mindenre figyelt. Fantasztikus ember!!Az a nyugalom ami belőle árad, az ránk is átragadt.

Szóval minden nehézség nélkül fogytak a kilik és haladtunk előre. 100 km-nél voltunk 10,5 óránál, ami szerintem nem rossz. Egyszer volt egy ijedségem, a térdeim kezdtek volna fájdogálni és a fejem is. Gyorsban bevettem sótabit plusszban és egy Algoflexet. Innentől semmi probléma nem volt. A pihenő időkben ettem, amit kívántam és ittam ami jól esett. BCAA, AMINO, creatin, magnézium és só is lecsúszott mindig. Keszthelyen Mekiztünk egyet, vittünk Erának és Kálmánnak is hambit.

Így jött az este. Előtte szürkületkor volt egy kis holtpont féleségem, a sok emelkedő hatása kijött és kicsit nehezebbnek éreztem a lábam. De mire besötétedett, és jó kis hüvi lett, ez elmúlt és kifejezetten jól ment az utolsó “hosszabb ” szakaszom, ami 13,3 km volt. Bandi kisért és jól megbeszéltük az emésztés körüli dolgokat, természetesen igen vidáman. De jókor, mert amig futiztunk Zsuzsiék hoztak pizzát, ami kifejezetten jól esett mindenkinek.

Közben hagytuk le az egyénieket, minket meg a csapatok. Mindenkit biztattunk ahogy azt kell, és mi is kaptunk sok jó szót. Az érdi csapatokkal többször “összefutottunk”, öröm volt látni a csillogó szemeket! Az utolsó hosszabb szakaszok után a nagyfokú lassulást megelőzendő, a szakaszokat felesben futottuk már. Tehát a 9 km-es és a 8,8-as stb szakaszokat is feleztük. Kálmán kiszámolta hol a fele és odaállt autóval. Így mindketten közel azonos kilométert futhattunk.

Átfutottuk az éjszakát, ami eleinte jól esett, aztán már nem. Futás után, leizzadva hideg volt, fáztam és vacogtam és nem volt jó semmi. Újra indulni pláne. Közben Zsuzsi is fáradt, el is aludt többször. Álmossága átragadt ránk is. Láttam Erán is, hogy kezd pilledni. De nem csoda tizenvalahány órája nyomtuk…Volt egy szakasz, mikor meg kellett állnom, mert nem tudtam nyitva tartani a szemem…Zsuzsi kísért épp, mikor szólt, hogy pirkad. Észre sem vettem. Viszont a fáradság előhozta a lassulást is. Egyre lassabban sikerült az etapokat megfutni, de ez természetes szerintem. Lényeg, hogy meglegyen. Itt már látszott, hogy a kitűzött 24 órás időnkből kicsúszunk. Valahogy egyikünk sem stresszelt ezen, mentünk és csináltuk. Kálmán is beszállt a bicajozásba, Bandiék tényleg kivoltak már, a mi szintén nem csoda hisz az eleje óta velünk voltak, ránk vigyáztak.
Útközben összefutottunk Zsolt Czaltig-gal, aki a 212 kilit egyéniben futotta le. Meglepően jól volt és jót beszélgettünk. Hihetetlen az az ember! Mintha épp akkor rajtolt volna…

Az idő telt, a kilik fogytak, mígnem az utolsó szakaszt is ami 4,4 km volt felesben futottuk, enyém volt az első és Eráé a második rész. A befutó előtti emelkedőnél megvárt és kéz a kézben futottunk be a célba, ahol Zsuzsi Nodari, Miller András, Kálmán és Paraszthy Ildikó is várt minket.

Sírtunk, folyt a könnyünk, átéltük újra..Együtt. A csodát. Fejenként 107,2 km-t.

Visszagondolva az egészre, annyi jut eszembe, hogy igen, ez egy TÖKÉLETES futás volt. Mi más is lehetne TÖKÉLETES párral és TÖKÉLETES kísérőkkel?
Nem lehetek elég hálás nekik és mást nem is tudok írni csak ennyit: KÖSZÖNÖM!”

Szívből gratulálunk minden indulónak!

ultrabalaton1

ultrabalaton2

ultrabalaton3

ultrabalaton4

ultrabalaton5

ultrabalaton6

ultrabalaton7