– Csókolom!
– Csókolom, Anettka! Laci vagyok.
– Üdvözlöm, Laci! Honnan hív?
– Érdről.
– Miben segíthetek? Partnert keres?
– Dehogyis!! Anettka!!
– Jól van, nem akartam felbőszíteni… Akkor miben segíthetek?
– Indulok a választáson… Sokadszor. Hátha most sikerül. Csak kellene valami… olyan… nagy dobás, tudja, amire felfigyelnek.
– Írjon programot, ilyenkor azt szoktak.
– Á, az nem jó, az macerás, sokat kell rajta gondolkodni meg dolgozni. Valami más ötlet kellene.
– Mondja, miért akar indulni?
– Hát hogy nyerjek, milyen kérdés!
– De miért akar nyerni?
– Hát…öööö….
– Na jó, akkor mit szólna egy nyílt levélhez? írjon nyílt levelet arról, hogy nyerni akar, mert csak.
– Jó! …. Nem jó… Az érdieket nem érdekli ez a nyílt levélkedés.
– Tényleg? Akkor gondolkodjunk tovább. Van facebook oldala?
– Persze! Már majdnem két éve!
– Népszerű?
– Nagyon! Már majdnem annyi kedvelőm van, mint a másik ellenzéki jelöltnek, pedig ő csak pár hónapja kezdte!
– Laci… ez…
– Igen, Anettka?
– Mindegy is… Ön milyen ideológiát képvisel?
– Liberális vagyok.
– Tényleg? Akkor mit szólna, ha elkezdene rettegni? Az eddig mindig bejött a liberálisoknak.
– Rettegni? Mitől?
– Az mindegy, Laci. Csak rettegjen. És ne csak ön. Mondja azt, hogy mindenki fél! Mindenki IS.
– Hm…
– Van Érden például közmunkás?
– Nincs…
– Sebaj. Mondja, hogy van, és mondja, hogy a közmunkások is nagyon félnek!
– Jó, mondom.
– És mindenki más is fél, retteg. A hatalomtól. Tudja, amelyik settenkedik az utcán, és amikor nem figyel az ember, hamm, bekapja.
– Ez jó! Bekapja, Anettka. Ez jó!
– Ugye? Anettka segít!
– És ezzel nyerhetek?
– Nem. De majd azzal védekezhet, hogy azért veszített, mert az emberek félnek…